Program

A konferencia hivatalos megnyitója:

A kódolt kiszolgáltatottság korában

Az algoritmusok kora alapjaiban írja át a szuverenitás hagyományos értelmezését. A központi kérdés ma már nem pusztán a technológiai fejlődés üteme, hanem az egyéni és rendszerszintű autonómia megőrzése. Hogyan tarthatjuk meg a kontrollt egy olyan világban, ahol a mesterséges intelligencia képes előre jelezni, befolyásolni, sőt akár helyettesíteni az emberi döntéshozatalt? Különösen úgy, hogy hazai szinten sem a szoftveres algoritmusok, sem a mögöttük álló hardveres infrastruktúra felett nincs közvetlen irányításunk… egyelőre?

Az idei Infoparlamenten azt vizsgáljuk, hogyan építhető ki a szuverenitás kettős védelmi vonala:

• Egyéni szinten: A kognitív függetlenség megőrzése, a tudatos jelenlét és a kritikai reziliencia fejlesztése az algoritmusok által vezérelt információs térben.
• AI és technológiai szinten: A rendszerszintű önrendelkezés lehetőségei egy olyan környezetben, ahol az alapvető szoftveres és hardveres rétegek felett nincs nemzeti kontroll. Az átlátható algoritmusok és a technológiai ellenőrzési pontok keresése.

A reziliencia ebben a megközelítésben már nem kényszerű alkalmazkodást, hanem a technológiai kitettség tudatos kezelését és a szuverén döntési képesség megtartását jelenti.

A plenáris előadások során képet kapunk a mesterséges intelligencia sokszínűségéről: annak harctéri előnyeinek bemutatása után az ingatlan.com vezető gazdasági elemzője értekezik arról, miként alkalmazzák a technológiát Magyarországon, milyen jogi kérdések övezik azt, és hogyan változnak meg általa a felhasználói keresések.

Digitális pajzs vagy algoritmus-függőség

A technológia egyszerre ígér védelmet és okoz kitettséget. Hol húzódik a határ a digitális jólét és az algoritmusok által formált kényszeres viselkedés között? Milyen felelősségünk van abban, hogy a következő generációk ne csak használói, hanem tudatos alakítói legyenek a digitális térnek?

A digitális élmény ára ritkán látható azonnal. 

Az adatvezérelt működés kényelmet és versenyelőnyt teremt, miközben egyre nagyobb teret nyit a megfigyelésnek, a kiberkockázatoknak és a növekvő energiaigénynek. 

Meddig tekinthető a technológia segítségnek és mikortól válik függőséggé? A kérdés nem az, hogy lemondunk-e a kényelemről, hanem az, hogy milyen áron tartjuk fenn.

A modern marketing a vágyakból teremt szükségletet, miközben az oktatásnak a kőkemény szükségletből kellene belső vágyat faragnia. De hogyan veheti fel a versenyt a pedagógia a másodpercek alatt függőséget okozó digitális térrel?
A panel elengedi a teljes tiltás és a digitális önmegtartóztatás elérhetetlen ábrándjait, és a lényegre összpontosít. Mi a figyelem ára? Hogyan lehet a mai generációknak „eladni” a tanulást a marketing eszköztárával? Miért marad védtelen a TikTok-dörzsölt fiatal a dezinformációval szemben?
Egy asztalhoz ültetjük a figyelempiac egy gyakorlati működtetőjét és egy rendszerszintű oktatáskutatót, hogy meghúzzuk a határt a szórakoztató tartalomfogyasztás és a valódi kompetenciafejlesztés között.

A 2026-os választások különösen izgalmas küzdelme volt a szélsőségesen eltérő előrejelzéseket publikáló közvélemény-kutatók csatája. Az eredmény ismert, de mik a tanulságok? Mennyire konzervatív iparág a véleménykutatás? Mennyit változtak a módszerek a kezdetek óta? Személyesen, telefonon vagy mesterséges intelligenciával érdemes kérdezni? Milyen változásokat hozhat még a digitalizáció?

Hogyan maradhatunk saját döntéseink gazdái egy olyan világban, ahol az algoritmusok már az igényeinket is előttünk jelzik? A konferencia záró szekciójában a kognitív kontroll, a kritikai szemlélet és a jövőálló oktatási stratégiák mentén keressük a választ arra, hogyan építhető fel a tudatos, autonóm egyéni digitális reziliencia.